A szobrikok durva taszigálása a királyi hálószárnyon át figyelmeztette Toát, hogy fogytán lehet sorsfonala. Az őrök a királyi hálóterembe vezették a tanácsadót, és a földre lökték. A király és a királyné egymásnak háttal ült az ágyon, arcukat tenyerükbe temetve. Baljós jel.
- Mé-éreg! - Nyögte IV. Kreen, és tört méltósággal lépett az Aragrin Hordozója elé.
- Altató! - A király erre úgy vágta pofon szolgáját, hogy az földre zuhant, magával rántva az éjjeli edényes asztalt. Nem mintha olyan erővel, vagy olyan váratlanul érte volna a csapás. De az élete most az elesettség látszatától függhet.
Igazság szerint a pofon az adónak jobban fájt, mint a kapónak. A máskor aranykoronában büszkélkedő koponya most minden hirtelenségre hasadni készült, hogy ezer darabra robbanva hagyja lassan kihűlni a benne lüktető agyvelőt. Az edények csörömpölésétől a királyné is felzokogott, akit gyermekké egyszerűsített a szenvedés.
- Ölj meg királyom a Nektek okozott szenvedésért. Juttass a Kínok Kamrájába a könnyeidért királyném. De engedjétek be az ajtónállót, akinél ott az ellenszer a fejetekben tomboló pokolra.
Az ifjúnál lévő két adag, dögszagot árasztó folyadék mozgósította a királyi méregkeverő túlélési ösztönét, és károgni kezdett a sarokban gubbasztva.
- Ne igya meg felség! Meglehet az utolsó komponenssel a halált szívná magába! Előbb meg kell vizs...
- Hallgass! Ennél a halál is jobb...
Egy hajtás, és az arc torzulását megdöbbentő büfögés követte. Toá megkönnyebbült. A főzet lenn maradt.
- Az íze undorító, királyném. De segít. - Emlékek derengtek elő a fájdalomködbe borult elmén. Családi veszekedések. A szüzességének szétrepesztő kínja. Az első ágyas a király ágyában. A farkasfiak születése. A kettő közt lévő harmadik csecsemőhalála. Mindent kibír, döntötte el, és lehajtotta a löttyöt.
